A hőszivattyú a hagyományos fűtőberendezések helyett fűtésre, hűtésre és melegviz előállítására használható (Sadi Carnot és a róla elnevezett Carnot körfolyamatnak köszönhetően több mint 200 éve létezik!), amely a környezetéből hőt von ki, és azt az ismert tüzelőanyagoknál sokkal jobb hatásfokkal, a környezetet kímélve hasznosítja. Röviden: a Nap környezetünkbe tárolt energiáját – levegő, víz, talaj -, plusz hozzáadott villamos energiát felhasználva, fűtjük az épületeinket. (Az arány kb. 75% környezeti energia + 25% villamos energia.) Karbantartási igénye alacsony, mint a hűtőszekrényeké! Gazdaságos, biztonságos, nincs szénmonoxid mérgezés! Nincs robbanás! Ha felkeltettük érdeklődését, érdekli a hőszivattyú működése, az alternatív fűtési rendszer ár, keressen bennünket.
Hőszivattyú típusok
-
Levegő-víz hőszivattyú: legfeljebb -15 °C, EVI kompresszorral -25 °C fokig javasolt a használata.
-
lehet monoblokkos (a kültéri egységben van minden alkatrész, akár házilag felszerelhető)
-
A levegő-víz hőszivattyú lehet EVI kompresszoros hőszivattyú amely akár -25 C fokban is használható.
-
Víz-víz hőszivattyú: vízbe süllyesztett csövek, zárt csőregiszter; két kutas (nyerő-nyelő) rendszer.
-
Talajkollektoros hőszivattyú: vízszintes csövek 1,5 -2 m mélyen fektetve a talajba, energiakosár, energiacölöp.
-
Szondás hőszivattyú: függőleges, akár 100 m mélyre fúrt szondák, 1 – 2 „U” alakú szondapárral.
Így működik a hőszivattyú
A hőszivattyú működéséhez a legfontosabb a hűtőközeg, (munkaközeg). A hűtőközeg tulajdonsága hogy a forráspontja alacsony hőmérsékleten van. Ha a levegő-víz hőszivattyú kültéri levegőt vagy a víz-víz hőszivattyú talajból származó hőhordozó közegét egy hőcserélőbe (elpárologtató) vezetjük, amelynek másik oldalán a munkaközeg kering, a munkaközeg elvonja az elpárolgásához szükséges hőt a vízből vagy a levegőből, és folyadék halmazállapotból gőz halmazállapotúvá válik. A hőforrásként használt víz, vagy levegő közben néhány fokkal hidegebb lesz.
Egy egyszerű rajzon megmutatjuk a levegő-víz hőszivattyú működési elvét:
1. A kompresszor összesűríti a gáz halmazállapotú hűtőközeget (villamos energia felhasználásával). Az összesűrített gáz ettől erősen felmelegszik.
2. A forró gáz melegét a beltéri egységben – egy vizes hőcserélő -ben (kondenzátor) adja le – a lakás fűtésére és melegvíz készítésre használjuk, közben a [R407C] gáz kihűl, lecsapódik, ismét folyadékká válik.
3. A folyékony közeg – egy expanziós (fojtó szelep) szelep segítségével nagyobb keresztmetszetű térbe – tehát tágasabb helyre – az elpárologtatóba áramlik. Az itt lecsökkent nyomás hatására a közeg újra gáz halmazállapotúvá válik, kitágul és ettől erősen lehűl.
4. Mivel a külső környezet még a téli napokon is melegebb, mint ebben az állapotban a klímagáz, ezért a kültéri egységben – az elpárologtatón keresztül átszívott több száz, akár több ezer köbméter levegő segítségével – „előmelegítjük” a klímagázt, tehát a környezetből hőt vonunk el. Ezt a már melegebb klímagázt – az első ponttól indulva – ismét összesűrítjük. Így tudjuk a levegőből „kinyerni” az energiát!
(Az expanziós szelep működését szemléletesen egy szódásszifon patronhoz hasonlíthatjuk. Ha lassan tekerjük be a szifonpatront, akkor a benne összesűrített széndioxid is lassan kerül a szódásüvegbe, és bár hűvösnek érezzük a patront, nem tesz kárt a kezünkben. Ellenben ha gyorsan tekerjük be, a hirtelen kiáramló gáztól erősen lehűtjük és akár oda is fagyhatnak az ujjaink a szifonpatronra!)
Forrás: Wikipédia